Menü Bezárás

Pankotai Gábor edzőnk kitüntetése

2020. augusztus 14-én, a Békés Megyei Sportszövetségek Érdekszövetségi Egyesülete kitüntetéssel ismerte el Pankotai Gábor kajakos edzőnk és világbajnokunk munkáját a sportban. Ezzel majdnem megegyezően ünnepelhettük „Cinke” világbajnokságának 25. évfordulóját. Az 1995-ös síkvízi kajak-kenu világbajnokságon, Duisburgban, a K4 200 méteres versenyszámában Pankotai Gábor világbajnok lett Bártfai Krisztiánnal, Kajner Gyulával és Páger Antallal. Gratulálunk a kitüntetéshez, és további sikeres éveket a sportban, mint versenyző, mint felkészítő!

A továbbiakban a klubunk szerkesztőjének interjúját olvashatják „Cinkével” nem csak az elmúlt 25 évről, de a teljes kajakos karrierjéről.

 

Hogy kezdődött a sportkarriered, mikor kezdtél el foglalkozni a kajakkal?

Az az igazság, hogy általános iskola alsós koromban, körülbelül 8 éves voltam, akkor valamiért, nem tudom hogyan, lekerültem a kajak-kenu klubhoz, körülbelül 3 edzés után ott is hagytam, mert nagyon sokat kellett futni. Aztán amikor általános iskola felsőtagozatba kerültem, 5. osztályos koromban, valamilyen hirdetés formájában bemondták a hangosbemondóban, hogy lehet menni kajakozni. Lementem nyár elején, 10 évesen, és nem fogadták el az úszásom. Egész nyáron jártam strandra, ősszel visszamentem, és azt mondták „oké, elfogadjuk”, és igazából ott kezdődött az egész kajakos életem, onnantól kezdve rendszeresen kajakoztam.

’95-ben lettél világbajnok, ugye?

Igen.

Addig végig kajakoztál, hány éves voltál?

24.

Utána, ’98 óta tevékenykedsz a klubnál, mint edző, 2015 óta pedig a lányszakágunk vezetőedzője vagy.

Igen, az úgy történt, hogy az elnökség megkért, hogy hagyjam le a fiú versenyzőimet, és építsek egy komoly lánycsoportot. A mi klubunknak is legyen egy lány ágazata. Ami úgy tűnik, hogy egész jól sikerült, mert közel 30 lánnyal dolgozom most már, én úgy érzem elég eredményesek vagyunk. Legutóbb a Vidék Bajnokságon voltunk, ahol a lánycsoport 2 aranyat szerzet, illetve több dobogós helyet.
Azért hozzátenném azt is, hogy nagyon sok mindenre büszke vagyok, többek között arra is, hogy Dobi István ügyvezetőnk 9 éves korában került hozzám, és az én csoportomban nőtt fel. Nagyon sok olyan volt tanítványom van, aki már kollégám, illetve olyan karriert befutottak, ami úgy gondolom egy edző szemében nagyon szép eredmény, ha nem is a kajak sportban elért eredményekről beszélünk, hanem magában az életben elért dolgokról. És ez fontos egy edzőnek, hogy olyan gyerekeket nevel, akik befutnak az életben, és sikeresek lesznek.
Úgy gondolom, hogy aki eljön kajakozni, és egy minimális időt eltölt nálunk, az mindenképpen nyertes, és megint, nem feltétlenül a kajak-kenu eredményekről beszélek, hanem hosszútávon az életben. Aki nálunk kajakozik, eltölt egy pár évet, az minden szempontból nyer. És ez fontos.